- A DVTK-val kapcsoltban mi ugrik be elsőként abból az időből, mielőtt megkeresett volna a klub?
Fülöp István: - Én három évvel ezelőtt már játszottam Diósgyőrben, amikor az FC Botoșani színeiben pályára léptem egy felkészülési mérkőzésen. Persze korábban is hallottam róla, és többször láttam a televízióban a csapatot.
Szarka Ákos: - Tudtam róla, hogy létezik egy diósgyőri klub, de igazából akkortól figyeltem rá, amikor néhány éve kupadöntőt játszottak.

- Hogyan fogadtátok, amikor megtudtátok, hogy a DVTK szerződtetni szeretne? És mi szólt a Diósgyőr mellett?
Szarka Ákos: - Nagyon örültem, ugyanakkor megpróbáltam a jó döntés érdekében higgadt maradni. Profi labdarúgó vagyok, egyúttal családos ember, ezért nem csak a klub játszott fontos szerepet a döntésemben, hanem a város is. Nem szívesen igazoltam volna egy nagyon pici településre, ahol a gyerekeim számára behatároltak a lehetőségek. És ahogy egyre jobban elmélyültem a részletekben, megerősödött bennem az elhatározás, hogy rábólintsak a DVTK ajánlatára. Természetesen utánaérdeklődtem a bajnokságnak és a DVTK-nak, és a mezőkövesdi Tomáš Tujvel, valamint Hudák Dávid is úgy fogalmazott, hogy jó döntést hozok, ha Diósgyőrbe igazolok. Bízom benne, hogy igazuk lesz!
Fülöp István: - Nagyon jó pillanatban érkezett a DVTK megkeresése, hiszen szerettem volna váltani. Ha most télen nem, akkor nyáron lejárt volna a szerződésem az FC Botoșaninál. Örültem az ajánlatnak, mert úgy hallottam, egyre erősebb a magyar bajnokság, ezen kívül úgy igazolhatok egy másik országba, hogy nincsenek nyelvi nehézségeim, és Miskolctól nincs is olyan messze Sáromberke.  A romániai ismerőseim közül érdeklődtem azoknál, akik Magyarországon játszanak, és a szombathelyi Kovács Lóránt és a debreceni Ioan Filip is jókat mondott. Amikor pedig megláttam, hogy milyen edzőközpontban fogunk dolgozni, és már az új stadion is épül, akkor biztos voltam a döntésemben. 

- Korábban mennyire követtétek a magyar labdarúgás eseményeit?
Fülöp István: - Megmondom őszintén, én nem nagyon. Botoșaniban (Moldvában, nem messze a román-moldovai-ukrán hármas határtól - a szerk.) nem láthattam magyar bajnokikat, anélkül pedig csak a legfontosabb hírek maradtak.
Szarka Ákos: - Nekem annyival előnyösebb volt a helyzetem, hogy nem csak a televízióban láttam a magyar csapatokat, hanem a közeli Győrbe el is utaztam néhány alkalommal nemzetközi találkozóra. Ezen kívül persze szurkoltam a magyar válogatottnak az Európa-bajnokságon is.

- Mindketten határon túli magyarok vagytok, törvényszerű volt, hogy egyszer Magyarországra igazoljatok?
Fülöp István: - Nem azért választottam a DVTK-t, mert minden áron Magyarországra szerettem volna jönni, hanem azért, mert egy olyan jövőképet vázoltak föl, ami vonzó volt számomra.
Szarka Ákos: - Nekem sem volt kifejezetten az célom, hogy Magyarországon játsszak, de amikor felmerült ez az esély, akkor élni szerettem volna vele.

- Még csak egy forduló telt el a tavaszi szezonból, és egy Magyar Kupa-mérkőzést játszottatok, de elsőre mi a különbség a magyar és a román, illetve a szlovák bajnokság között?
Fülöp István: - A felkészülés során Magyarországon sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek a taktikára, míg Romániában az erőnlét kerül előtérbe, ott sokkal többet futottunk labda nélkül. Ehhez is alkalmazkodni kell.
Szarka Ákos: - A magyar foci sokkal technikásabb, míg a szlovákok inkább a fizikai erőre építenek, sokkal több az ütközés, keményebb a játék. Azt tapasztaltam, hogy Magyarországon többet passzolnak a játékosok, mintha jobban szeretnék a labdát. 

- Horváth Ferenc mindkettőtökről azt mondta, hogy Busai Attilával ellentétben nektek személyiségetekből adódóan több időre van szükségetek a csapatba való beilleszkedéshez. Jól látja?
Szarka Ákos: - Igaza van a vezetőedzőnek, ugyanakkor az is igaz, hogy Busai Attila szinte mindenkit ismert az öltözőben, egykori csapattársaival hozta újra össze a sors. Ezzel szemben én ellenfélként is csak Lipták Zoltán ellen játszottam. Ezért is szükséges több idő a beilleszkedésemhez, de biztos vagyok benne, hogy száz százalékos csapattag leszek hamarosan a pályán és a pályán kívül. 
Fülöp István: - Mindez rám is igaz, személyesen senkit nem ismertem, de néhány kivétellel még a neveket is külön meg kellett tanulni. Ahogy halad előre az idő, úgy ismerem meg egyre jobban a bajnokságot, a csapattársakat. Bízom benne, hogy minél hamarabb összecsiszolódunk, mert az nekem a javamat is szolgálja, és a csapatnak is hasznára válik.

- A spanyolországi edzőtáborban szobatársak is voltatok. Így osztottak be benneteket, vagy ti választottátok egymást?
Fülöp István: - Mi döntöttünk így. Korábban mindketten a Hotel Palotában laktunk, nem ismertünk senkit a városban, kézenfekvő volt, hogy együtt mozduljunk ki. Jól megvoltunk, és az edzőtáborban sem vesztünk össze.
Szarka Ákos: - Így történt.

- Ákos! Szereted a kemény focit? A Mezőkövesd - DVTK mérkőzésen például te követted el a legtöbb szabálytalanságot, és az is igaz, hogy ellened szabálytalankodtak a legtöbbet (7, illetve 5 alkalommal).
Szarka Ákos: - Mindig is kemény játékos voltam, aki a párharcok során is száz százalékot ad a pályán. Ezért is mondtam, hogy errefelé inkább a technikás játék dívik, nem szeretik a keménységet a játékvezetők sem. Azonban nem szeretnék változtatni a játékstílusomon, de szeretném megtalálni a határt, amit engednek, és akkor még hasznosabb tagja leszek a csapatnak. 

- Védőknél megszokott ez a kőkemény stílus, támadóknál kevésbé. Sosem próbáltak védőt faragni belőled?
Szarka Ákos: - 17 éves koromig védekező középpályást játszottam, elsősorban a labdaszerzés volt a feladatom. Egy felkészülési mérkőzésen előre küldtek, amit négy góllal háláltam meg. Ezután már vissza sem tértem az eredeti posztomra, teljesen megváltozott a felfogásom, a gólszerzésre koncentrálok minden idegszálammal. Na jó, annyi megmaradt, hogy ha lehet, nem hagyom, hogy felrúgjanak.

- Edzéseken, felkészülési mérkőzéseken sok gólt fejeltél, mi kell ahhoz, hogy tétmeccsen is láthassuk, milyen magasra emelkedsz, és milyen jól célzol fejjel is?
Szarka Ákos: - Például az, hogy Isti gólpasszt adjon (mosolyodik rá a mellette ülő Fülöp Istvánra - a szerk.). Már beszéltünk a beilleszkedésről, annak egyik része az is, hogy a társak tudják, mikor merre mozgok, illetve én is tudjam, melyik játékos hová szokta beadni a labdát. Azt gondolom, még nem használják ki a képességeimet, de minden egyes edzéssel, minden egyes beadással közelebb jutunk a célhoz. 

- Isti! Mi a véleményed erről?
Fülöp István: - Kezdek formába lendülni, de ahogy Ákos is elmondta, nem tudjuk átugrani azt a lépcsőfokot, hogy alaposan megismerjük a többiek játékstílusát. Nagy erőssége lesz a DVTK-nak a beadás, mert magas, jól fejelő csapat vagyunk, de ehhez az kell, hogy tudjuk, laposan vagy magasan, a rövid vagy a hosszú oldalra passzoljuk a labdát. Mezőkövesden az első és a második félidőben is több beadásunk volt, ami sok esetben elakadt, máskor a védők tudták a beadást felszabadítani. Azt gondolom, a gólszerzés egyik titka az, hogy minél többször be tudjuk vinni a labdát a 16-oson belülre.

- Mondja ezt egy olyan játékos, aki távolról is sokszor volt már eredményes. 
Fülöp István: - Igen, de ha tehetem, akkor lopom a távolságot, mert minél közelebb vagyok a kapuhoz, annál nagyobb az esély a gólszerzésre. 

- Minden bizonnyal nem így képzeltétek a debütálást. Miért nem sikerült győzni a Mezőkövesd ellen?
Fülöp István: - A találkozó elején a mi kezünkben volt az irányítás, sorra lőhettük a szögleteket, ezért nem mondom, hogy rosszul kezdtük a találkozót. A fordulópontot nem is önmagában a kiállítás hozta, hanem a rögtön utána kapott gól, mert így nem maradt más választásunk, mint létszámhátrányban is támadni. Biztosan más lett volna a játék képe, ha stabil védekezés mellett mi kontrázhatunk. Nem szeretnék bűnbakot keresni, mert az egész csapat veszített.
Szarka Ákos: - Az elejét én is így látom. Bárkivel előfordulhat, hogy begyűjt egy piros lapot, gólt nem lett volna szabad egyből kapni, ha már így történt. A második félidő elején hátrányban is domináltunk, akár egyenlíthettünk is volna, azonban a második gól után reálisan nézve már elúszott a hajó. Hajtottunk, küzdöttünk, de az újabb gólt mi kaptuk. 

- És Mezőkövesden mi történt?
Szarka Ákos: - Az elején gyorsan előnybe került az ellenfél, de utána fordítani tudtunk. Ha ebben az időszakban sikerül megszerezni a harmadik gólt, akkor egészen más lenne a hangulat. Amikor viszont az MTK újra átvette a vezetést, nagyon benyomtuk őket, ekkor már Lipták Zoltán is támadót játszott, és beállt Novothny Soma is. Kockáztattunk, de nem lett meg az eredménye.
Fülöp István: - Hiába fejeltem egy gólt és adtam egy gólpasszt, én sem lehetek elégedett, mert nem nyertünk. A meccs utáni éjszaka talán egy órát aludtam, nagyon megviselt a vereség. A fociban az a szép, hogy a következő héten mindig lehet javítani, ezért azt mondom, le kell vonni az MTK elleni mérkőzés tanulságait, de utána már nem a múlton kell keseregni, hanem a Cegléd, majd a DVSC elleni meccsre kell készülni.

- A helyszínen úgy tűnt, hogy mindketten gólt szereztetek.
Szarka Ákos: - Isti beadása után valamibe belefejeltem, hogy a labdát, vagy az ellenfelet találtam el, azt nem tudom, mindenesetre a játékvezető öngólként könyvelte el a jegyzőkönyvben. A következő meccsen úgy kell gólt szereznem, hogy nekem adják, de még fontosabb, hogy nyerjünk.
Fülöp István: - Diego Vela jó beadása után igyekeztem megelőzni a védőmet, és a hálóba fejelni. Egy támadónak illik jól fejelni, mert az megnöveli a gólszerzési lehetőségeit. Meccs közben nagyon örvendtem az első gólomnak a DVTK mezében, de a lefújás után már nem sok okom maradt a mosolygásra.

- Szerdán a Cegléd ellen a Magyar Kupában játszik a DVTK.
Fülöp István: Nem csak a továbbjutás, hanem a győzelem is nagyon fontos, mert úgy érzem, a siker és a jó játék visszahozná az önbizalmunkat. Egy siker lendületet adhat a folytatásra is.
Szarka Ákos: - Nyerni kell, és továbbjutni!

- Mindketten családos emberek vagytok.
Szarka Ákos: - A barátnőm előző kapcsolatából van egy lánya, akit sajátomként szerettek. Zoé hat éves, ősszel kezdi az iskolát Miskolcon, ezért volt fontos, hogy hová igazolok. Közös lányunk, Tia négy hónapos, úgy tervezzük, hogy nyáron költöznek utánam. Addig, amikor tehetjük, utazunk egymáshoz, ezt a pár hónapot csak túléljük valahogy. Direkt olyan lakást választottam, ahol mind a négyen elférünk, sőt, már járt nálunk a nagymama és a nagypapa is.
Fülöp István: - Az én családom már velem van, mert egy profi sportoló életében fontos, hogy akit szeret, az mellette legyen, és a nehezebb pillanatokban támaszt nyújtson. Nem könnyen, de végül találtunk egy megfelelő családi házat, ahol a másfél éves fiam, Milán Tamás később is elszaladgálhat, egyelőre óvatosan fedezi fel az új helyet. A feleségem hat hónapos terhes a második gyerekünkkel, aki több mint valószínű, hogy itt fog megszületni. Nagyon boldog vagyok, már csak arra van szükség, hogy jöjjenek az eredmények is. 

- Mivel töltitek a szabadidőt?
Szarka Ákos: - Az edzések, az étkezés és a pihenés elviszi az időm legnagyobb részét. Szabadidőmben elkezdtem főzőcskézni, mert tapasztalt szakács nem vagyok, de eddig nem is voltam rákényszerülve. Amikor nem a családdal beszélek, akkor sokat tévézek, focibolond vagyok. Nagyon szeretem az angol focit, tetszik, hogy még a 120. percben is küzdenek, talán még azután is, csak azt már nem mutatják a kamerák. A spanyol bajnokságot követem még, ott inkább a rangadók érdekelnek. Dunaszerdahely Miskolchoz képest kis település, de már megtanultam a járást. A barátnőm kisorolta, hogy mennyi mindent lehet itt csinálni, de azt hiszem, ezzel megvárom, amíg ideköltözik a család. 
Fülöp István: - Jut idő a focira, és jut idő a családra is. Előfordul, hogy egy kemény edzés után a fiammal együtt dőlünk le, máskor pedig játszunk. Tudom, hogy sok látnivaló van Miskolcon, de egyelőre az otthon és az edzőközpont között ingázok, még a Diósgyőri Várba sem jutottam el. Én is sokat tévézek és internetezek, a foci és a filmek mellett a hírek érdekelnek, azonban most újra rákaptam az olvasásra. Szórakoztató, este pedig gyorsan álmot hoz a szememre.