A válogatott kapus Diósgyőrött nőtt fel, egy grundon rúgta a labdát Kovács Istvánnal és Sikora Ferenccel. Kézilabdázott és kosárlabdázott is, mielőtt a futball szerelmese lett. 

Tamás Gyula 1941-ben született, és 1953-ban került a klubhoz, az úttörőcsapatban játszott. Először a támadósorban kapott helyet, aztán egyszer a kapuba állt, és már nem is jött ki onnan többet. Állítása szerint nagyon zavarta az, hogy hiába lőtte a gólokat a támadók között, mindig kikaptak. Edzője azért állította a háló elé, mert nagyon alacsony kapusuk volt, ő pedig jóval magasabb volt nála. 

1960-ban a Diósgyőri Bányász csapatában játszott egy évet, mert nem tudott bekerülni az első csapatba, de gyorsan visszatért nevelőegyesületéhez. Itt Hódi Zoltán volt a riválisa, akit ki tudott szorítani a kezdőből.

- Annak idején hogy lett önből futballista? 
- Diósgyőrben, a vár alatt születtem, és az általános iskola válogatottjában kézilabdáztam, majd kosárlabdáztam. Tizenkét évesen középcsatárt játszottam az iskolacsapatban, és számolatlanul lőttem a gólokat. 
- Nem kellett volna a kapuba állnia, s akkor nem kapus, hanem gólkirály lett volna önből. 
- Nem ilyen egyszerű az élet, mert az iskolacsapattal mindig kikaptunk, rúghattam én bármennyi gólt is ott elöl. Aztán egyszer beálltam a kapuba, vetődtem a betonon, és nyertünk. Ezzel pedig az én focikarrierem is elindult. 
- Ettől kezdve minden ment, mint a mesében? 
- Hát, ha nem is úgy, de amikor nagykorú lettem, Bodola Gyula volt a DVTK edzője, és ő hívott a klubhoz. 
Nem mást, mint Hódi Zoltánt szorítottam ki a csapatból. Kiestünk az élvonalból, és Bukovi Márton lett az edzőnk. A másodosztályban minden meccsen én védtem, Marci bácsi pedig mindig ott állt a kapum mögött, onnan irányított. Feljutottunk, és Dorogon már NB I.-es mérkőzésen védhettem. Annyira jól ment, hogy aztán többszörös B-válogatott lettem. Illovszky Rudi bácsi volt a B-válogatott edzője, és Franciaországban túráztunk. Az egyik meccsre eljött Puskás Öcsi is, s tetszhetett neki a produkcióm, mert a meccs után az öltözőben a fülem hallatára megkérdezte Rudi bácsit, hogy ki ez a gyerek. Rudi bácsit pedig mondta neki, hogy egy diósgyőri srác, Tamás Gyulának hívják. Csak később derült ki, hogy igazából így kerültem Rudi bácsi látókörébe.
(Magyar Hírlap - 2011. november 22. - Hetvenévesen kapusiskolát nyitna fiúknak)

Hódi Zoltán, a piros-fehérek akkori kitűnő kapusa - és egyben Tamás riválisa - így méltatta kollégáját:

- Amikor hozzánk került, még riválisom volt. Én is, mint ebben a szakmában mások is, igyekeztem háttérbe szorítani ellenlábasomat. Aztán ahogy egyre gyorsabban bontakozott ki Gyula kivételes tehetsége, úgy gyengült az én ellenállásom is. Míg végül beláttam, nem tudom vele felvenni a versenyt. Amennyire tőlem telik, tapasztalatommal igyekszem őt segíteni. Hogy válogatott legyen, az csak idő kérdése.
(Népsport - 1967. február 6. - Lesz-e válogatott Tamás Gyula?)

Tamás nagyszerű formában védett az évek során, az ifjúsági, majd a B-válogatottban is szerepelt. 1967. április 23-án jött el a nagy nap, Jugoszlávia ellen győzelemmel (1-0) mutatkozott be az A- válogatottban. Összesen nyolc alkalommal játszott címeres mezben diósgyőri időszaka alatt. 

- A diósgyőriek rokonszenves kapuvédője kitűnő képességű, bravúros megoldásokra képes, megbízható játékos. A magas és lapos labdákat egyaránt biztosan hárítja. Pompásan öklöz, kifutásai is megfelelőek. Ruganyossága és reflexei ellen sem emelhető kifogás.
(Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig)

Közben folyamatosan voltak "kérői", a fővárosi nagycsapatok (Ferencváros, Újpest, Honvéd, MTK, Vasas) mindegyike szerette volna a soraiban látni. Mivel Illovszky Rudolf hívta be először a B-válogatottba, ezért a Vasas csapatát választotta. A DVTK évekig nem engedte el, de végül nem tehetett mást, Tamás Angyalföldre igazolt. A diósgyőri kapuban Veréb György lett az utódja, de az egy másik fényes történet.

Tamás Gyula a vasgyári csapatban 1963 és 1969 között 143 NB I.-es mérkőzésen lépett pályára, és tagja volt a Magyar Népköztársaság Kupában ezüstérmes csapatnak is 1964-ben.

A Vasasban is megmutatta tehetségét. Egészen 1981-ig védett - 128 NB1-es mérkőzésen - a piros-kékeknél. Ezalatt egy bajnoki címet és három bronzérmet szerzett, és csak azért egyszeres kupagyőztes, mert az 1980-as döntőben egykori csapata ellen szenvedett vereséget a fővárosi alakulat. (A döntőben nem ő, hanem Mészáros Ferenc védte a Vasas kapuját.) Háromszor került be a válogatottba az angyalföldiek játékosaként.

2007-ben a megyei napilap kérdezte meg a legendás kapust arról egy Diósgyőr - Vasas mérkőzés előtt, hogy milyen érzelmek kötik a két csapathoz.

- Miskolc a "hazám", a szülővárosom, gyakran visszajárok a szüléimhez, rokonaimhoz, ismerősemhez. 
Tamás Gyula a Budapesten élő hálóőr, aki manapság egy könyvön dolgozik, ami természetesen a kapusokról szól, illetve műfüves teniszpályát működtet. 
- Ahogy így sorolja a dátumokat, számokat, sok minden eszembe jut... Csodálatos emlékek... Fantasztikus csapatunk volt, emlékszem, egyszer egy fél szezon alatt nem kaptam gólt... Diósgyőrből lettem válogatott, azt hiszem, ez mindent elmond... 
Tamás Gyula rengeteget edzett anno Lyukótetőn, majd, amikor Budapestre igazolt, sokat segített neki az "Aranycsapat Fekete Párduca", Grosics Gyula. 
- Eleinte az volt a vélemény rólam, hogy jók a reflexeim, s inkább a vonalon vagyok jobb, ám később, miután folyamatosan gyakoroltam a lábmunkát, a beívelésekre való kijöveteleket, ez megváltozott. A mai itthoni kapusok mindent tudnak, ám azt csak közepes szinten, sajnos. Úgy vélem, Sáfárral, Babossal, Királlyal lezárult egy korszak, most nincsenek olyan tehetségeink, talán Fülöp Marci; egyre több kapus jön az itthoni bajnokságba. Mennyire figyelem két egykori csapatom szereplését? A DVTK-t nemrég láttam a televízióban, Csank Jánossal régóta ismerjük egymást. Angyalföldön általában ott vagyok a meccseken, örökös tag vagyok, összejárunk Puskás Lajosékkal, Ihász Kálmánékkal...
(Észak-Magyarország - 2007. március 31. - Itt is, ott is tíz esztendő)

Pályafutása befejezése után több klubnál vállalt kapusedzői munkát, sőt, egy kapusiskolat is nyitott. Jó egészséget, hosszú életet kívánunk Tamás Gyula!

Névjegy

Születési idő: 1941. november 12.
Születési hely: Diósgyőr
Poszt: kapus

Sikerei

Magyar válogatott: 11/0
Magyar válogatott a DVTK-ból: 8/0

Magyar bajnok: 1976/1977 Vasas
Magyar Kupa-győztes: (1972/1973 Vasas)
Magyar Kupa-döntős: (1965 DVTK; 1979/1980 Vasas)

NB I.-es mérkőzés: 271/0
NB I.-es mérkőzés diósgyőri mezben: 143/0

Pályafuása

1979/1980 Vasas (NB I.) 2/0
1978/1979 Vasas (NB I.) 8/0
1976/1977 Vasas (NB I.) 3/0
1975/1976 Vasas (NB I.) 23/0
1974/1975 Vasas (NB I.) 6/0
1973/1974 Vasas (NB I.) 1/0
1972/1973 Vasas (NB I.) 18/0
1971/1972 Vasas (NB I.) 22/0
1970/1971 Vasas (NB I.) 30/0
1970 Vasas (NB I.) 15/0
1969 DVTK (NB I.) 30/0
1968 DVTK (NB I.) 19/0 
1967 DVTK (NB I.) 30/0
1966 DVTK (NB I.) 26/0
1965 DVTK (NB II.)
1964 DVTK (NB I.) 26/0
1963 DVTK (NB I.) 12/0

A sorozat korábbi részei